Névadónkról

Kós (Kosch) Károly

Életrajz

Erdélyi magyar építész, könyvművész, grafikus, etnográfus, író és politikus.

Temesvárott született 1883-ban négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként. A temesvári református kollégium elvégzése után a József Műegyetemen mérnöki szakra jelentkezett, majd két év múlva átiratkozott az építész szakra és itt szerzett diplomát. Még egyetemi hallgatóként építészeti felmérő tanulmányutat tett Kalotaszegre. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móricnál, Maróti Gézánál, - meghatározó volt Györgyi Dénessel való barátsága), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta.
1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi Sztánán, felépítette a nyaralóját (a későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát.
1914-ben az I. világháború kitörése után a munka nélkül maradt építész Sztánára költözik.
1915-ben bevonultatták a kolozsvári gyalogezredhez, de hamarosan leszerelték a kultuszminisztérium kérésére.
1916-ban az utolsó magyar királykoronázásra (IV. Károly) a budai vár díszítésére kapott megbízást.
1917-18-ban állami ösztöndíjasként Sztanbulban tanulmányúton volt.
1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezték ki, de nem foglalta el katedráját, erről így vall: "..a döntés nehéz volt,... hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten.... és itthon maradtam".
1919 után alkalmi munkákból élt, műszaki rajzoló, nyomda-grafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervezett: ex-libriseket, bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket.
1921-ben egyik alapítója az Erdélyi -, későbbi nevén Magyar Néppártnak.
1922-ben a Vasárnap c. képes politikai újságot szerkesztette.
1924-ben több barátjával együtt létrehozta az Erdélyi Szépmíves Céhet, egy független könyvkiadót, amelyet igazgatott.
1931-től szerkesztője az Erdélyi Helikonnak, valamint igazgatta a Barabás Miklós Céhet - a romániai magyar képzőművészek szabad érdekvédelmi szervezetét (1944-ig). Részben a magyar kisebbségpolitika, részben demokrata szellemisége miatt, részben az erdélyi nép elszegényedése miatt nem kapott komoly építészeti megbízásokat, csak kisebb, szerényebb munkákat. Így vall építészetéről: " a divatos közép-európai szecessziós és a hazai úgynevezett tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével, a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani ".
1944-ben sztánai házát kirabolták, részben elpusztították, emiatt beköltözik a családjával Kolozsvárra a testvéréhez. Itt kezdte újra az életet a semmiből, az újjáalakult Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnök-igazgatója.
1945-46 -ban a Magyar Népi Szövetség elnöke, 1946-48 között nemzetgyűlési képviselő.
1945-ben a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára.
1948-49 munkatársa a Világosság c. lapnak. 1977-ben Kolozsvárott hunyt el.

Jelentõsebb épületei:

Óbudai reformátuk parókia (1908-1909 Budapest)
Zebegényi rómaikatolikus templom (1908-1909) - Jánszky Bélával
Állatkerti pavilonok (1909-10 Budapest) - Zrumeczky Dezsővel
"Varjúvár" sztánai lakóháza (1910 Sztána)
Városmajor utcai iskola (1910-12 Budapest) - Györgyi Dénessel
Székely Nemzeti Múzeum (1911-12 Sepsiszentgyörgy)
Kispesti Munkás és Tisztviselőtelep központja (1912-13 Budapest)
Monostori úti református templom (1912-1913 Kolozsvár)
Kolozsvári mucsarnok (1943 Kolozsvár)
Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása (1944 Kolozsvár)
a zebegényi templom terve - a madárház terve
a Székely Nemzeti Múzeum - a Monostori úti református templom

Irodalmi-, grafikai művei, tanulmányai:

• Atila Királról Ének (1909, 1923 Sztána saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel) írott és rajzolt ballada
• Régi Kalotaszeg (1911) építészeti tanulmány
• Sztanbul (1918) várostörténet és építészet
• Erdély kövei (1922 Sztána saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés) linometszetek
• A Varjú nemzetség (1925) történelmi regény
• A lakóház művészete (1928) tanulmány
• Erdély (1929) kultúrtörténet
• A Gálok (1930) kisregény
• Kalotaszeg (1932) néprajzi tanulmány
• Az országépítő (1934) regény
• Budai Nagy Antal (1936) drámai színjáték
• István király (1942) színjáték
• A székely nép építészete (1944) tanulmány
• Erdély népi gazdasági építészete (1944) tanulmány
• Falusi építészet (1946) szakkönyv
• A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954) tanulmány
• Mezőgazdasági építészet (1957) szakkönyv
• Hármas könyv (1969) szépirodalom, publicisztika, grafika
• Kalotaszegi krónika (1973)
• Kőböl, fából házat...igékből várat (1983) összegyűjtött publicisztika, önéletrajzi írások

Erdélyország népeinek építészete - Kalotaszeg

"Szeretnék egyet. Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendesen tartva. Szép legyen és gyönyörűsége mindenkinek, aki látja. Ezt szeretném megérni. Hogy kis gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden füvét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra. Ezt szeretném megérni épségben, egészségben. És ha ezt megértem, akkor örömmel megyek el én, mulandó ember, hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágos gyep alatt. Mert hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim maradékainak lépéseit és kacagását...
De keserű lesz életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet; keserű lesz az én életem akkor. És keserű halálom is és átkozott. Mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, a kis Varjú-vár, és szerteszóródnak a világon az én utánam jövő fiak és unokáim unokái. Átkozott lesz akkor az én pihenésem a tölgyek alatt, magános idegenségben. Ettől félek én félelemmel és rettegő haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én Varjú-váramban, mely az én szeretetem köveiből épült.
Kérem azért az én Istenemet hívó, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét. Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtõl. És most bízó hittel jegyzem ide azt, amit szeretettel tanultam másoktól, és amire megtanított a föld: a föld munkáiról és az állatok, növények gondozásáról. Adja az Úr kegyelme, hogy utódaim jobban, több tudással folytassák azt a munkát, melyet az ő számukra én itt Esztánán megkezdettem...
Szólottam az én maradékimnak." /Kós Károly: Bevezetés a Testamentum és agrikultúra című kézirathoz (1915)/

(Szentesi Csaba: http://web.interware.hu/szentesi/kos/kos.htm)