*

Életrajzi vázlat Novák Edéről

Novák Ede építész (Budapest, 1888. január 15 – Budapest, 1951. november 17.) diplomáját 1910-ben szerezte a budapesti Műegyetemen. Édesapja korai halála miatt testvéreivel együtt a család eltartásához 17 éves korától anyagilag hozzá kellett járulnia. Egyetemi tanulmányai alatt különböző kivitelező vállalatoknál vállalt állást, majd tervező építész irodájában is dolgozott, azonban sem egyetlen fennmaradt, 1951-ben írt, szűkszavú önéletrajzából, sem munkakönyvéből nem derül ki, kiknél volt alkalmazásban.

Barát Béla évfolyamtársával 1911-ben társult, emellett egy darabig még alkalmazottként is dolgozott mások építészirodájában. Közös irodájuk a Halász utca 1. szám alatt volt, egészen Barát Béla 1945-ben bekövetkezett haláláig. Hosszú együttműködésük harmonikus alapja többek között az lehetett, hogy a megbízások megtervezésnél általában Novák Ede végezte az alaprajzi és tömegformálást, míg a dekoratív, művészi részletek kidolgozása többnyire Barát Béla feladata volt. Irodájuk rendkívül sokféle megbízást vállalt: családi és bérházakon, iskolákon, ipari épületeken, középületeken kívül síremlékeket, bútorokat, belső berendezéseket, portálokat és kerteket is terveztek.

Az építészhallgatók lapjában, a Megfagyott Muzsikus 1909-es számában megjelent rajzai alapján a néhány évvel korábban végzett Kós Károly és a Fiatalok csoportja erőteljes hatást gyakorolt rá. Az első világháború előtt pályája ígéretesen indult: a Barát-Novák iroda több állami megbízást nyert el.

Megvalósult korai műveik a népies szecesszió hatását mutatják, mint legkorábbi ismert alkotásuk, a Kultuszminisztérium megbízásából épült kispesti polgári leányiskola (Ady Endre út 73-75.), továbbá a Pénzügyminisztérium megbízásából épült Wekerle-telep két lakóháza (Kós Károly tér 12. és 13.) és a nyitrai Központi Bank épülete is.

A telepszerű beépítés a későbbiekben is foglalkoztatta őket: a háború után közvetlenül részt vettek a Pongrác úti kislakásos telep építésében (J jelű épület), majd a 20-as évek végén az o típusterveik alapján épült az Országos Társadalombiztosító Intézet Albertfalva kertvárosi lakótelepének 100 lakóépülete, és végül közreműködtek a pasaréti első modern kísérleti családiház-mintatelep megépítésében is (Napraforgó utca 22.).

A tízes-húszas években számos városrendezési pályázaton (Vác, Kassa, Miskolc és Salgótarján) indultak, és minden alkalommal díjazták terveiket.

Egyik legfontosabb alkotásuk a Posta központi anyagszertárának nagycsarnoka (Gyáli út 18-20.). A tisztán vasbeton szerkezetű csarnok korai vasbeton építészetünk jelentős alkotása, ahol konstruktori vénájukat is megcsillantották. A 20-as évek második felében részt vettek a Földművelésügyi Minisztérium három különböző téligazdasági iskola pályázatán, ahol két 3. díjat nyertek, és felépítették a jánoshalmai, mohácsi és csongrádi iskolát. A húszas évek végétől tevékenységük a magánmegbízások irányába tolódott el.

Két zsidó szakrális épület tervpályázatán – a Hősök temploma és a Váli úti zsinagóga– Novák Ede egyedül indult. Közös munkaként említik a magyarfalvai római katolikus templomot, melynek kivitele a háború miatt elmaradt.

A húszas években egész Európában ismét előtérbe kerültek a neostílusok, historizáló tendenciák, és – igazodva a megrendelői igényekhez – ebben az időszakban tervezett villáik neoreneszánsz (Érmelléki út 8.), neoklasszicista (Herman Ottó utca 9.) vagy neobarokk stílusban (Eötvös út 32.) készültek. Valamennyit rendkívül igényesen, a részleteket a belső terektől a kerítésig összhangban tervezték meg. Ugyanebben az időben tervezett bérházaik tömegalakítása a századfordulós bérházak megoldásait követi. Többnyire az ekkor korszerűnek számító, kapcsoltudvaros alaprajzi megoldásokat választották, az udvari szárnyakon függőfolyosóval. A sarkokon ívesen átforduló homlokzatok kialakítása puritán, kevés építészeti tagozatot alkalmaztak (Pannónia út 14. - ebben a házban lakott élete végéig Novák Ede –, Csanády utca 4/a). A Pannónia út 12. homlokzata téglaburkolatú, a ma már műemlék Wesselényi utca 26. pedig finoman hullámzó Art Déco díszítést kapott. Valamennyi bérház előcsarnokát és lépcsőházát színes kőburkolatokkal, a rájuk jellemző igényességgel tervezték.

A húszas évek végén Magyarországon is megjelenő modern tendenciák hatására a harmincas évek elejétől építészetük átalakult, de nem lettek az építészeti avantgárd vagy a Bauhaus követői. Meghatározó maradt a pályájuk kezdete óta jellemző dekorativitásra törekvés, és az avantgardista modernnél szabadabban, ideológia kötöttségektől mentesen használtak fel anyagokat. Egyénibb hang lett jellemző villaépítészetükre. A Napraforgó utca 22. villáján alkalmazott teraszokkal megbontott tömegalakítás, változatos, igényes korlátmegoldások, az íves, osztatlan üvegezésű, zsalugáteres teraszajtók jellegzetes elemei épületeiknek (Rezeda utca 3., Pasaréti út 109., Mandula utca 20., Csopaki utca 3/b., Pasaréti út 46.). A megrendelői igényeknek megfelelően korábbi épületeik formai megoldásait – korszerűsítve – ismét felhasználják. Például az Érmelléki út 8. főhomlokzati tömegkialakítása azonos a Szirtes út 9. számú villáéval, de terveznek még historizáló stílusban is (Vérhalom utca 33/a). A megrendelő ízlésének érthetően meghatározó voltát illusztrálják az azonos évben tervezett Kitailbel Pál utcai és a Garas utcai bérvillák: előbbi tisztán modern elemekből építkezik, utóbbi historizáló épülettagolást kapott.

A 30-as évek első felében tervezett bérházaik homlokzati megoldásai sablonosabb megoldásokat követnek: az akkor elterjedt trapéz alaprajzú zárterkélyek tagolják vertikálisan a homlokzatokat, melyeket horizontális erkélyek kapcsolnak össze az első emelet vagy a legfelső szint magasságában (Felka utca 3. és 4., Radnóti Miklós utca 27. és 29., Kékgolyó utca 12., Hollán Ernő utca 18.). Az alaprajzi szisztéma megváltozott, az udvari szárnyak elmaradtak a függőfolyosóval együtt, a központi elhelyezésű lépcsőházak köré 3-4 fogatú alaprajzokat alakítanak ki. Az avantgárd moderntől eltérő felfogásukat jól példázza a közel azonos időben épült Nyíri és Lauber tervezte Kékgolyó utca 10. és a szomszédos Barát-Novák bérház homlokzati kialakítása.

Az évtized közepén az ún. Georgia bérház (Rákóczi út 4.) felépítésével felértek pályájuk csúcsára. Az épület homlokzati tagolását pár évvel később Hültl Dezső (MTA bérház) is átvette, a kettős épület alaprajzi formáját pedig a Rákóczi útra tükörszimmetrikusan használta fel Zalaváry Lajos az 1991-ben épült Kelet-Nyugati irodaház (Rákóczi út 1-3.) épületénél. Az épület jelentőségét a kortársak is felismerték, a Magyar Építőművészek Szövetsége Mester-díjjal tüntette ki tervezőit.

Novák Ede 1935-ben kapott megbízást Hámor (Hamburger) Istvánnal közösen a budai izraelita hitközség lágymányosi zsinagógájának, paplakjának és iskolájának tervezésére, közülük csak a zsinagóga valósult meg 1936-ban.

A Barát és Novák iroda a Georgia sikerének hatására a következő évtizedben főleg bérházak tervezésére kapott megbízást, pl.: Barát utca 10., Alig utca 5., Szabó Ilonka utca 10. Ez utóbbi szerényebb méretben, de a Georgia-ház mintájára készült, sajnos a főváros ostroma idején súlyosan megsérült, és az eredetitől jelentosen eltérő formában állították helyre. A Weiss Manfred nyugdíjpénztár bérházának (Közraktár utca 22/b-c.) tervezésekor munkakapcsolatba kerültek a korszak egyik legjelentősebb bérháztervezőjével, Hofstätter Bélával, akivel Novák Ede – felesége révén – rokoni kapcsolatban is állt.

Terveztek még néhány modern stílusú bérvillát: Rippl-Rónai utca 5., Herman Ottó utca 9. Ez utóbbit az általuk 8 évvel korábban alkotott neoklasszicista Halom-villa közvetlen szomszédságában. A Barát és Novák iroda utolsó munkája a Hungária Gőzmalmok Rt nyugdíjpénztárának kettős bérháza volt, mely a háborús viszonyok között vontatottan épült (Liszt Ferenc tér 3.– Paulai Ede utca 67.).

A német megszállás alatt Novák Edét rövidebb időszakokra többször behívták munkaszolgálatra, később svájci menlevéllel és a svéd követség szükségkórházának építőmunkásaként vészelte át a nyilas rémuralmat.

Barát Béla 1945. január 20-án bekövetkezett halálával közös irodájuk megszűnt. Novák Ede a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakértőjeként kapcsolódott be a helyreállítási munkálatokba, de magánépítészi tevékenységét is fenntartotta. Bajor Gizi villájának, a jelenlegi színészmúzeumnak helyreállítását tervezte és vezette, és indult a Szent László kórház tervpályázatán.

1948. októberében belépett a Perényi Imre szervezte Építéstudományi Központba, az első állami tervezővállalatba. Annak átszervezése után a Magasépítési Tervező Intézetbe (MATI) került, ahol Csaba Lászlóval, Bene Lászlóval és Bakó Istvánnal vidéki bölcsődék, óvodák és orvoslakások típusterveinek készítésével foglalkozott. A következő átszervezés után a MEZŐTERV-ben találta magát, ahol a sopronhorpácsi répamagtár hengeres épületének terveit készítette el. Az Építésügyi Minisztérium 1951-ben rövid időn belül kétszer is áthelyezte, előbb a VÁTI-ba osztályvezetőnek, majd a KÖZTI-be, a Műszaki Osztály vezetőjének és főmérnök-helyettesnek.

Ezekben a történelmi fordulatokban sűrű években már nem jutott építészi kvalitásaihoz méltó feladatokhoz.

A kiállításon Novák Ede munkásságát próbáltuk a teljességre törekedve bemutatni. A kutatás során egyre bővülő ismeretanyag bebizonyította, hogy a rendelkezésünkre álló idő korlátai miatt ez megvalósíthatatlan. Reméljük, hogy erőfeszítésünk így sem volt hiábavaló, és az esetleges további kutatások elvezetnek az építész teljes életművének ismeretéhez.

Fehérvári Zoltán